Tanítási filozófiám

Jelenleg nyelv- és beszédfejlesztő tanári szakon tanulok, és német tanító diplomával is rendelkezem, mégis a jövőben elsősorban keresztény hitoktatással szeretnék foglalkozni. Fontosnak tartom, hogy a jövő nemzedéke hiteles keresztény nevelésben és erkölcsben növekedjen. A tudás átadása során a középpontba egy kulcsfontosságú „szakirodalmat”: a Bibliát helyezem.

Az ismeretek elmélyítésére a kommunikációs, szituációs, drámapedagógiai játékok változatos alkalmazását preferálom. A „játszva tanulás” gyermekbarát módszer, ezért szívesen élek vele. Ezen játékok megvalósításában a digitális médiai eszközök nagyon nagy segítséget nyújtanak. 1-1 videó/hanganyag lejátszása, -kooperatív csoportmunkában való feladatmegoldás során- egyes internetes alkalmazások, számítógépes programok nagyon motiválónak hatnak a diákok körében és egyúttal fejlesztik a digitális kompetenciájukat is.

Szeretek változatos munkaformában tevékenykedtetni, próbálom az óráimon az unalmas frontális osztálymunkát a lehető legnagyobb mértékben leredukálni, és a páros/kooperatív csoportmunkát minél sűrűbben megszervezni. Ezáltal a tanulók szociális kompetenciájában kívánok pozitív változásokat elérni.

Úgy gondolom, hogy a zene mindenki szívéhez közel áll, és tapasztaltam, hogy énekelve tanulni sokkal egyszerűbb. Ezért szívügyemnek tartom, hogy a tanítási órákat egy-egy tananyaghoz illő dallal kezdjem és zárjam. Ez megalapozza az egész órai hangulatot, és oldja a tanulási légkör feszültségét. Emelett fejleszti a zenei/ritmikai hallást, a hangképzést, és egyéb esztétikai-művészeti kifejezőképességet.

Véleményem szerint az iskola egy olyan másodlagos szocializációs tér, amelynek az elsődleges funkciója az életre való felkészítés. Éppen ezért a Bibliának, amely gyakorlatilag az élet könyve, kellene hangsúlyosnak lennie az oktatásban.

„Mindenben azon az úton járjatok, amelyet megparancsolt Istenetek, az ÚR, hogy élhessetek, és jó dolgotok legyen, és hosszú ideig lakhassatok azon a földön, amelyet birtokba vesztek!” (5Móz 5,33)

Az általános iskolai és középiskolai közoktatási rendszer nem fektet akkora hangsúlyt a Biblia tanulmányozására, mint amekkorát kellene. Miért probléma ez?

A Biblia Isten kinyilatkoztatott könyve, amely Isten igéjét tartalmazza. Isten igéje pedig rámutat arra, hogy hogyan és miként éljen a keresztény ember, hogyan teremthet és ápolhat kapcsolatot az Úrral.

Igen, tudjuk, megtapasztaljuk nap mint nap, hogy a 21. századi embernek nem fontos a hitkérdés. Legalábbis azt gondolja... A hit igenis fontos, ugyanis az ember életminőségét és élethez való hozzáállását meghatározza. Nincs olyan ember, aki ne hinne valamiben. Mégha nem is tudja konkrétan, kompletten megfogalmazni vagy egyszerűen tagadja, esetleg nem tudatosul benne, nem ismeri fel, akkor is hisz.

(Manapság divatos a keleti vallásfilozófiák interorizációja, mint például a reinkarnáció. Vagy nagyon hétköznapi és felkapott elfoglaltság a jóga és a meditáció. Emberek végzik ezeket a gyakorlatokat, mert titkon (vagy nyíltan) hisznek(!) abban, hogy ez jó hatással lesz a testükre, lelkükre. Ezek tulajdonképpen vallási rituálék. Érdemes utánaolvasni, ha kételkedünk ebben!

Nagyon sokan olvasnak horoszkópot is, remélve, hogy megtudják mit rejteget számukra a nap. Ezt jóslásnak nevezzük.

Hányan kopognak le dolgokat babonásan az asztalon, hogy a terem szelleme megnyugodjon? Vagy hányan kerekednek fel húsvétkor lányokat, nőket locsolni, amely tulajdonképpen termékenységvarázslás (és semmi köze Jézus feltámadásához)? Ezek összefoglaló neve az okkultizmus, és semmi közük sincs a keresztény magatartáshoz.)

Mindent összegezve tehát mindenképp hiszünk valamiben, csak nem mindegy, hogy miben.

A szent Könyv Kr.u. 100 körülig keletkezett, az akkori kor társadalmát és kultúráját tükrözi, de tanítása mindenkor, ma is aktuális. Nincs még egy ilyen rendelkezésünkre álló dokumentum.

Egységes, hiánytalan kidolgozású erkölcsi értékrendszert ad. Leírja, hogyan kellene működnie az Isten-ember és az ember-ember kapcsolatnak. Nagy terjedelmű, kb. 1400 oldalas könyv, amely különböző kiskönyvekből áll; ezek nem azonos időben, (az Ószövetséget és Újszövetséget tekintve nem is azonos nyelven) keletkeztek, mégsem találunk ellentmondásos tételeket a Szentírásban.

Nemcsak etika vagy hittan, hanem történelem órára is megfelelő tankönyv. Mert bár a Biblia elsődleges funkciója a törvények és az evangélium átadása, emellett betekintést nyerhetünk a világ és az ember teremtésébe is. A tudósoknak még ma is fejtörést okoz, hogy mi is az igazság, holott minden meg van írva.

(Miért hihetőbb az, hogy ősrobbanással keletkezett a világ, és minden magától kifejlődött, („mert csak úgy”, a feltételek adottak voltak hozzá), mint az, hogy Isten szavára minden létrejött? Ez olyan, mintha abban hinnénk, hogy a hűtőben van sonka, sajt, vaj, paprika, az asztalon pedig szeletelt kenyér, és hirtelen „csak úgy” létrejön egy szendvics, mert a feltételek adottak. Valakinek meg kell csinálnia azt a szendvicset. Sőt, ha követjük ezt a gondolatmenetet: valakinek be is kellett vásárolnia, hogy egyáltalán legyen a hűtőben élelem.)

Nagy vonalakban megismerhetjük továbbá ókori népek kultúráját, társadalmi működését, történetfoszlányait is. A Szentírás például konkrétan megnevez egyiptomi fáraókat, zsidó királyokat, római helytartókat stb. A legfontosabb pedig az, hogy tudatja velünk azt is, hogy mi vár ránk a testi halál után.

    A bibliai tanítás alapú közoktatás nagyon sok problémát megoldana, mégis utópikus marad abban a világban, amely a teljesítményorientáltságra, és az ebből fakadó feszült versenyre van kiélezve, melynek hajtómotorja a siker, hatalom és gazdagság utáni vágy. Mert a Tanítás kimondja, hogy ez a beállítottság rossz. Sajnos amíg a világ ezen nem akar változtatni, nem fog a közoktatás a Biblia tanaira építeni.

"A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre." (2Tim 3,16)

"A Biblia a gyermek ábécéskönyve, a tudós számára viszont a legmélyebb bölcsesség tárháza." (C. H. Spurgeon)